Van 1 követőm, 600+ nézettség, és két kommentem. Happy vagyok! <3
Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt. Remélem megbocsájtotok.
U.i.: Boldog Mikit!:D Nina.*
A pletykák szépen lassan kezdtek csitulni. Ahogy
Tom is. Nem tudom, mi történt vele, de így már jobban tetszik.
Reggel mikor felkeltem azon gondolkoztam, hogy Harry és Victoria milyen jó
összeillenének. Szerintem tiszta aranyosak lennének. Victoria ugyanezt gondolja
Niallről meg róla. Jó is lenne… Csak ő nem ismeri Niallt, hogy valójában
következtetni tudjon. Ennyit rólam. Pff.
Mivel totál éhes voltam, meg lusta is, leugrottam a közeli McDonald’sba, ahol
egy salátát meg agy almás pitét vettem elvitelre. Közben pár lány és pár fiú
megbámult (más-más okokkal), de hát ki érdekel? Engem már nem, majd estére
ráérek parázni.
Közben felhívtam előbb anyát, mert volt vagy 100 nem fogadott hívásom.
- Szia anya! – köszöntem nyugodtan.
Miután végighallgattam az ordítását, hogy milyen felelőtlen vagyok, hogy nehogy
elmerjek menni a Voiceba, és hívjam vissza időben, blablablablabla…
- Anya, nyugi. Tudom, mit vállalok. Nem vagyok már kicsi. Tudok döntéseket
hozni, és meg tudom oldani a problémáimat. Tomot is elintéztem.
- Aki kirakta a fotót? Te jó ég! Megölted?!
- MI?! Dehogy is! Csak elmondtam pár mondatba, mit is gondolok róla. Sikerrel
jártam.
- Valami sántít.
- Ép és egészséges, nyugi már!
- Chh… akkor is!
- Figyelj anya. Elmegyek a Voiceba, mert ennyi munka után már nem adom fel. És
a fiúkkal sem fogom megszakítani a kapcsolatot. Vállalok mindent, ami ezekkel
jár.
- Én mondtam, hogy botrány lesz az életed!
- Tudom. De még most sem érdekel. Majd beszéljétek meg ezt apával is. Nekem le
kell tennem. Szia!
- Szia kicsim!
- Szurkoljatok! – mondtam még gyorsan, és kinyomtam.
Ezek után tárcsáztam List.
- Szia Lis! – szóltam bele hűvösen, mikor felvette.
- Csak gratulálni szeretnék! – mondta.
- Mindenféle gúny ellenére is köszönöm. Tudod, nem érdekel s a botrány, se Tom,
aki miatt van, se az, hogy a Voice-al együtt már tényleg botrányos életem lesz.
Sőt, te sem érdekelsz!
- Nem tetszel nekem. Megváltoztál.
- Ez nem igaz. Csak ott nem hagytatok kibontakozni, most pedig volt esélyem a
felszínre törni. Baby, ez London! Vannak ruháim, gyönyörű ruháim, mindig
mondtátok, hogy a stílus fontos. Tessék, itt vagyok, ti meg ott! Most még a
pasik is észrevesznek.
- Wow! Ennek örülsz te annyira? Pff.
- Nem, ez csak egy kis plusz. Végre szabad vagyok, azt teszek, amit akarok!
- Ez remélem, csak a bevezető volt, mert eddig harmatgyenge.
- Van egy barátnőm, aki mindenben támogat, és annak ellenére is, hogy
titkolóznom kell előtte, kiáll mellettem. Vannak menő haverjaim, akik úgy
fogadnak el, ahogy vagyok. Itt van Eleanor, akivel tényleg bármit
megbeszélhetek, és nem mond rám semmi rosszat. És ott a One Direction, aminek a
tagjaiban igaz barátokra leletem, akik mindenben segítenek, ha akarom, ha nem.
És képzeld, szerelmes vagyok. És pont nem érdekel mások véleménye! – tettem le
a telefont. Épp eleget beszéltem.
Ebéd után megrohamoztam a ruhatáram. Végül egy fekete csőnadrág, egy magas
sarkú és egy kék blúz mellett döntöttem. A sminkemre és a hajamra pedig kétszer
annyira figyeltem.
Nagyon izgultam, hogy nézzek is ki valahogy. Magamra
kaptam a blézerem és a táskámmal a könyökhajlatomban viharzottam ki a házból.
A regisztrálás simán ment, utána már csak arra kellett koncentrálja, hogy
minden jól menjen. Egymagamban dúdolgattam , és próbáltam felidézni az
instrukciókat, amiket a srácok adtak még „énekórákon”. Aztán odajött egy csaj,
és szólt, hogy én vagyok a következő. Megpróbáltam magam gyorsan értelmes
állapotba hozni, aztán követtem. A lépcső előtt átvettem a mikrofont és nagyot
nyeltem amikor az előttem lévő lejött a színpadról, nekem meg menni kellett.
Nagy levegőt vettem, aztán mentem. Amikor megálltam, felcsendült a zene.
Lehunytam a szemem, és úgy kezdtem énekelni. Hamarosan minden félelmem
elszállt, és kinyitottam.
Nem lehet leírni azt az örömöt, amikor álommentorom megfordult, és utána még az
utolsó pillanatban egy másik is. Aztán mindenki engem nézett.
*Jessie J szemszöge*
Már ki voltam készülve, ugyanis az én csapatomban még senki sem volt. Tomnak
már 6, Willnek 3, és még Dannynek is 2 ember volt a csapatában. Én még senkit
sem éreztem olyan jónak, hogy lenyomjam a gombot.
Aztán jött valaki, és felcsendült a már annyira ismerős zene. A lány pedig
énekelni kezdett, nem is akárhogyan. Igazából fogalmam sem volt, mit keres még
itt, miért nincsenek dalai a slágerlisták élén. A hangja magával ragadott, és a
refrénre már teljesen megbabonázott. Nem bírtam volna tovább várni, csoda, hogy
eddig kibírtam. Azonnal lenyomtam a gombot.
Kissé meglepődtem, három okból kifolyólag. Az egyik, hogy még biztos nem volt
meg 18 éves. A másik, hogy szőke. Ami amúgy nem gond, csak fura volt, mert én
barnának képzeltem. De amúgy okosnak látszódott, szóval nem az a tipikus szőke
nő a viccekből. De tényleg mindegy, a hang a lényeg. A harmadik ok pedig, hogy
valahonnan ismerősnek tűnt az arca. Fogalmam sincs, honnan. Mindegy.
Kis félelem öntött el, amikor az utolsó pillanatban Danny is megfordult. Már
csak 50%, hogy engem választ. Válassz engem, kérlek!
*Nina szemszöge*
Végül a másik két mentor is megfordult.
- Őszintén, én nem így képzeltelek! Te jobb vagy! – kezdte Sir Tom Jones.
Jessie kicsit idegesen dőlt előre, hogy láthassa az öreget.
- Ahhoz képest nem fordultál meg neki! – tett szemrehányást.
- Hogy hívnak? – kezdte Will I Am, miközben az állát megtámasztotta a
tenyerében.
- Nina. Nina Thompsonnak. – mondtam.
- Kedves Nina! – vette át a szót Tom. – Én azért fordultam meg, mert neked
nincs szükséged rám! A hangos csodás, már a slágerlistákon kéne legyen!
- A hangod valami hatalmas! Nagyon jó voltál, elragadtál. Viszont! Én nem a te
hangodat keresem. – mondta Will.
- Szerintem volt esélye a négyes fordulásra! – nézett rájuk Danny. Aztán rám. –
Egész végig, amíg nem fordultam meg egy dolog járt a fejemben. Méghozzá az,
hogy miért ezzel a dallal jöttél? Te ennél jobb vagy! – mutatott rám. – Bocsi
Cheryl!
- Én… én nem is tudom, hogyan fogalmazzak. Beleszerettem a hangodba. Nekem még
egy emberem sincs. Mégpedig azért, mert én Rád vártam! – mondta Jessie.
- Köszönöm. – mosolyogtam.
- Nina! – jött oda mellém a műsorvezető. – Válassz! Danny O’Donoghue, vagy
Jessie J? – kérdezte. Kicsit még gondolkoztam, de csak azért, hogy ne bántsam
meg a másik mentort.
- Jessie! – mondtam, mire vigyorogva odajött hozzám és megszorongatott. El sem
hiszem, hogy bent vagyok! *o*
Mikor visszaértem, Victoria várt.
- Ááááá! – rohantunk egymáshoz sikítozva, és tök idiótán ugráltunk, meg
ölelgettük egymást.
Otthon megünnepeltük koccintással, és miután elment, a fiúk csengettek. És ők
is szépen összenyomorgattak.:))
Az utolsó két fotót csak linkelem, mert nem akarta rendesen betenni...:|
Free hugs Horan hug :) <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése