9. rész - Utolsó "énekóra"

Itt is lenne a következő rész. Sokat ugrott a nézettség, hamarosan 600! Bár az előző bejegyzésnél még tényleg nem volt ötletem, aztán mégis megleptelek titeket, és kicsit átformáltam az oldalt. Remélem tetszik. <3 Nina.*
U.i.: Bocsika, nem találtam kapcsolódó képet. Helyette Niall fotó.:)

Reggel már nem keltem olyan nagy izgatottsággal és vidámsággal, mint még a hét elején. Holnap lesz a válogatás, ráadásul ott van Tom is, meg a Niall sztori. Uh…
 Az órára néztem, és még nem volt hat óra sem. Oké. Gyorsan elkészítettem magam sulira, felvettem ezt  a hogy pattanni tudjak, ha menni kell. Felvettem ezt a  és ezt a szettet meg ezt a cipőt, ezek után gondosan elkészítettem a hajam, meg a sminkem is, aztán beültem gépezni.
Azonnal Tom meg a csatlósai után kezdtem kutatni, és nagyon nem tetszettek nekem. Még utána néztem ennek az interjús izének, és azt gondoltam, most úgy pofán vágom a csávót, hogy többet elém nem tolja a képét.
Találtam egy képet, amin Niall van kapucniban meg napszemcsiben, és én egész jól láthatóan. Oké, homályos és mosódott a kép. Alá linkelve a facebook profilom, szóval ezt a hozzászólást rögtön tiltottam. Szerencsém, hogy facebookon két éve ugyanaz a profilképem, így nem hasonlítok túlságosan a képen szereplő lányra. A mostani önmagamra. Persze a sok ismerősnek jelölést nem igazoltam vissza, de az üzenetekre tagadóan válaszoltam. Ja és még odabiggyesztettem egy hozzászólást is. „ Oh, az én vagyok! *o* Milyen jó lenne.:D :|” Szerencsére nem tűnt ki annyira a többi ilyen komi közül, de azért látták, hogy a linkelt profil, és a hozzászóló profilja egy és ugyanaz. Kár, hogy nem eszik majd be. Mindegy, próbálkozni lehet. Pff.
- Nina! – integetett Victoria.
- Szia Victoria! – mondtam fáradtan.
- Mi az? – kérdezte.
- Nem hagy békén ez az ember. Olyan tenyérbe mászó képe van, de komolyan!
- Tom? – kérdezte.
- Igen.
- De konkrétan mi is van vele?
- Csak összefutottunk egymással valahol, és elkezdett ’csesztetni’. Jelenleg „árulja” a képemet, amit akkor fotózott, és mellérakja a profilom.
- Milyen kép? – nézett rám furán.
- Khm… tetőtől talpig felöltözött. – mondtam neki, mire fellélegzett. Jajj!
- Ott van az emlegetett szamár. – mondta.
- Oké, akkor még beszélünk óra előtt. – mondtam, és határozott léptekkel elindultam a csávó irányába.
Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki ilyen módon veszekedni mer a suli leghelyesebb és legmenőbb csávójával. Szóval kicsit sem keltettem magam körül a feltűnést, áh! Mindegy, nem tudták mi van, az a lényeg.
- Normális vagy?! – kezdtem, és ráadásul egy nagy sallert is kapott. – Miért jó neked ez? Gondolkozzál már ember! Lehet, hogy utánad is sikítozva rohannak a lányok, és minden fiú a haverod akar lenni, és néha tök szánalmas ez az egész, szóval neked meg kéne érteni! Itt ennél sokkal többről van szó!!!
- Öhm, miről is beszélsz? – nézett rám érdeklődve. Idióta.
- Gondold végig, hogy egy perc nyugtod sincs, ha kilépsz az utcára, két másodperc múlva már milliófős csapat lohol utánad sikítva és mindenfélét kérnek. Amúgy is rajta csámcsog az egész sajtó, mi a frászért kellett ez?! És akkor egy kicsit gondoljunk rám is. Igen rám, aki pár hete költözött ide egy vidéki kisvárosból, a szülei már ki vannak akadva rá, és haza akarják vinni. És erre még jön a Voice, a tévé, nem kell még sajtó is meg hatalmas botrány! Nézz már körül! – kiáltottam. – A világ nem csak belőled áll, és abból, hogy neked jó legyen.
Ezután csengettek, szóval ő megúszta a többi ordítást, én meg azt hogy erőltessem a hangszálaim, tervezgessem a következő ütős ordítást, amit azonnal elő is kellett volna adnom, és az esetleges megaláztatás is kimaradt. Mázli? Talán.
~ Még sem találkoztunk! ~ kaptam meg a szemrehányó üzenetet.
~ Tudom, és sajnálom. ~
Szünetben ténylegesen is tudtunk beszélni. A mosdóban futottunk össze. Én a padlón ültem meggyötörten, ő meg velem szemben állt.
- Mi volt? – kérdezte, és elhúzta a száját.
- Hatalmas leordítás, pofon, világmegváltó mondat. Ezeket kapta.
- Hát nem vagy te kispályás. Azért amikor megismertelek, azt hittem könnyebb eset leszel.
- Akkor még az voltam. Ha nem is teljesen, ehhez képest biztos.
- Na mindegy, majd szólok, ha megbánom. –húzott fel. Közben Bell futott be.
- Kisanyám, ez szép volt! Pofon? Nem mertem volna. – mondta, aztán bement a fülkébe. Rendben.
A fiúkat megkértem, hogy ne beszéljenek erről. Szóval amikor éppen nem járt a fejemben, vagy nem láttam (kevés alkalom) akkor lényegében egy vidám röhögős napom volt velük. Suli után megköszöntem nekik, aztán hazacipeltem a barátnőm.
- Na, mesélj csak! – csapott a combomra. Au!
- Tudod milyen nehéz, amikor nem csak rajtad múlik az egész? Amikor csomóan rólatok csámcsognak, és te nem öntheted ki senkinek igazán a szíved? És most ne gyere ezzel, mert én elmondanám, ha elmondhatnám! – kezdtem már sírva, annyi feszültség gyülemlett fel bennem. – Nem csak annyi, hogy mindenki látja a fejed, és mellette a profilod. Nem csak annyi, hogy most megaláztak! Mert ott van egy másik, egy nagyon jó ember is. Akit ismernek, és már amúgy is rossz neki. Mármint nem… az rossz neki, ami jó neki. És én nem szeretném, hogy ez most így vele megtörténjen, pedig pont az megy. Én is szívesen kimaradnék ebből az egészből, de nekem még mindig semmit sem jelent ez az egész hozzá képest! – beszéltem össze-vissza.
- Biztos jó pasi lehet. – simított végig a vállamon.
- Igen, az. – mondtam. – MI?!
- Csak mert teljesen belezúgtál.
- Látod, és még ez is! A francba!
- Miért, nem jó dolog a szerelem?
- Annyira nem. Így meg főleg. – mondtam.
- Na, szedd össze magad. Holnap válogatás. – mondta.
- Basszus! Tényleg. Most így hogy jelenjek meg előttük? – mutattam az arcomra. – Énekem lesz!
- Megmossuk az arcod, aztán minden jobb lesz. – mosolyodott el bátorítóan.
És tényleg. Amíg én újra csináltam a sminkem ő főzött teát. Micsoda angolok vagyunk. Kész botrány van, anyámtól 97(!) apától 42(!) nem fogadott hívásom van, és a volt barátnőmtől, Listől is vagy 8. Milyen világ ez?!
Utána Victoria hazament, én meg a fiúkhoz.
- Emberek! Mekkora a gáz? – kérdeztem félve, amikor beléptem az ajtón. Mind elhúzták a szájukat.
- Ki ez a Tom gyerek? – kérdezte Harry.
- Fú. Szóval, ő magántanuló a suliban. Ha beugrik egy-két hétre, akkor azonnal begyűjti az összes sikoltozó lányt, és az összes fiút talpnyalónak. Nekünk menőknek meg marad a semmi. És ez a mi kis csapatunknak nagyon nem tetszik. Pech, hogy most nem maradtunk észrevétlenek, mivel az eredeti banda bővült velem, én pedig Tom szerint új hús vagyok, és mindenképp ki akar próbálni, szóval rám szállt. Pech. Az viszont elég nagy szám, hogy én vagyok az életében az egyetlen, aki felpofozta, szóval nála sincs határtalan mennyország.
- Nem semmi. - bólogatott Zayn. Ő eszmélt fel leghamarabb hadarásomból.
- Amúgy a képet leszedte már? – rohamoztam meg a gépet.
- Igen, mi is pont azt néztük.
- Wow! Hatott a világmegváltó mondatom!
- He?
- Semmi. Na, kezdhetnénk? Holnap válogatás! Aztán ráértek kinyírni! – csaptam össze a tenyerem.
- Te! Tőle még Paul is félne! – röhögtek össze mögöttem. Öö, hát oké.
Miután tökéletesítettük a dalt, és már szinte teljesen biztos voltam magamban (teljesen úgy se leszek) végre abbahagytuk. Elégedetten dőltem végig a kanapén, és vettem a kezembe a telefonom.

Nina Thompson @Nina1DThomps
Szurkoljatok holnap!:)

Retweetelték:
One Direction @onedirection
Victoria Frewen @VictoriaFrewen
Ezen kívül Bell, Ben, Jeremy, Nate és Tom (!!!). Tom! Mi van?!

Érkezett pár hozzászólás is…:)

Mikor megláttam Tomot, azonnal röhögni kezdtem, kisé gúnyosan.
- Na mi van? – kérdezte Liam. Erre körbemutattam a telefonom.
- Ez a csávó amúgy mit kap?
- Pofont! – nyújtottam ki a nyelvem.
- Jól van, kislány! – veregetett vállba Hazza.
- Amúgy jut eszembe. Nem akartatok kinyírni?
- Majd kinyírunk később. Figyelj, megnyered, énekes leszel, featuringelsz velünk, akkor pont eleged is lesz. – röhögött Lou.
- Oké. Végül is annyira nem rossz ötlet.
- Ajaj! – nézett ránk Liam. Igen? Semmi.
 A fiúk tanácsára, miszerint ki kell pihenjem magam, már este tízkor elhagytam a házukat. De előtte elég jól szórakoztunk, minden jó volt, úgy néz ki, már nem kell csak mondjuk egy hét hogy lecsengjen ez a balhé. De jó lesz.