19. rész - Welcome

Jó welcome - rossz welcome ?! Na, ez itt a kérdés.:D
Elég hosszú rész lett, de mindenképpen jó (szerintem). Lesznek benne durva meglepetések. Vagy nem, ez tőletek függ. Azért remélem tetszeni fog.
Amúgy kicsit néztem nagyot, hogy már 1900 megtekintés van az oldalon. WoW! Uramisten, nagyon boldog vagyok! <3 És az előző bejegyzésre is összegyűlt már a 15 megtekintés, pedig csak egy napja írtam ki. Szóval most 20+ megtekintéstől hozom a részeket. Így sajnos biztosan több idő lesz két rész között, viszont nekem most nagyon hajráznom kell, meg felvételi is, szóval kcisit jól jön. Azért a laptopon fojamatosan gyarapodik a következő részek hosszú sora, szóval nem kell aggódnotok. #szeretemazolvasoimat Nina.*

A távozásomat már rég megterveztük. Csak Victoria volt velem, meg a három átvert, akik most tudták meg a hírt. A varratos fejemre ráhúztam egy sapkát, aztán fogtuk a bőröndömet, és indultunk ki. Persze az egész újság ott volt a kórház előtt. Csomóan fotóztak, és kérdezgetni kezdtek. Jessie hívott.
- Oké, szépen letámadtak. Adj nekik egy kis anyagot. Tudod, mi a dolgod.
- Rendben, köszi. – mondtam, és megálltam. – Oké, válaszolok néhány kérdésre, de sietnem kell! – csaptam össze a tenyeremet.
Kérdezgettek egy pár dolgot. Milyen a Voice? Mi van köztünk Vince Kiddel? Hogy kerültem a kórházba?
- Tudta, hogy a One Direction nevű brit fiúbanda a héten ezt a kórházat járta folyamatosan? – kezdett bele az egyik újságíró.
- Tudtam – mondtam röviden, mielőtt bármi mást is kérdezhetett volna, és jeleztem, hogy nem mondok erről többet.
Végül megkérdezték, mennyire befolyásol ez a kis kihagyás, és benne leszek- e a következő műsorban.
- Mindenképpen számíthatnak rám. Megtörtént, pihentem, most már ideje próbálni. Köszönöm. – toltam el őket magamtól, és Paul kocsija felé vettem az irányt.

- OMG! Paul! Tényleg ő az? – kérdezte Bella, a fiúk meg értetlenül néztek.
- Jessie küldte. Igen. – mondtam nekik, aztán lediktáltam a címem.
- De miért?
- Leszerződtünk vele. Ő lesz a testőröm. – mondtam.
- Hoppsza. – mondta Ben.
- De ő a 1D testőre! – integetett előttem Bell.

- Na ne mondd! Rám is lesz épp elég ideje. – legyintettem.
- Oké, ezt szoknom kell. – jelentette be Jeremy.
- Hát igen.:P
- Egy hónap, és még durvább lesz. – mondta Victoria. Na igen, addigra valószínűleg rájönnek, hogy Harry barátnője, hogy ezer éve ismerem a srácokat. És még a Voice is. Ha tudnák…
Mikor hazaértünk kivettem az összes újságot a postaládámból. Az egyikben már benne volt Payzer. Persze még csak találgatásként. Ma este lesz a twitcam, amin bejelentik, hogy együtt vannak. Harry félti Victoriát, úgyhogy még titkolóznak. Nem baj, kell az nekik.
Negyed óra múlva otthon is voltunk.
 - Gyertek be egy teára. Paul, te is! – mondtam nekik. – Sajnálom, hogy nincsen rátok időm, de elképesztően elfoglalt vagyok. Ígérem, amikor tehetem, megyek. – mondtam.
- Ah, ez nagyon finom. – mondta Bell.
- Eleanor’s, El módra. – mondtam nevetve. Amint Vicnek is leesett, ő is nevetni kezdett. A többiek meg nem értették.
Miután megitták a teát és egy darabig beszélgettünk, kikísértem őket.
- Nem lesz nehéz a testőrödnek lenni. – jegyezte meg Paul.
- Amíg valaki össze nem rak a fiúkkal. – kacsintottam, aztán felmentem a szobámba.

- Jézusom, a frászt hoztátok rám! – kiáltottam, mikor megláttam a szobámban heverésző fiúkat.
- Oké, csak szólni akartunk, hogy este lesz nálunk egy „hello november – welcome nina” buli. Ja, és kéne egy kis segítség. Már meg van hívva, aki számít. Kivéve a három pancsert.
- Szegények. Szegény mi. Hogyha segítek beszerezni, akkor az egész sajtó rajtunk fog csámcsogni.
- A-a! Itt a bevásárló lista. Jó szórakozást, három óra múlva legyetek kész, kint már vár a fuvar. – jelentette be Harry.
- Paul? – kérdeztem.
- Nem, ő minket visz. – mondták, és kimentek a szobámból.
De tudnak ők is szervezkedni. Felkaptam a pulcsim meg a cipőm, a táskát a vállamra kaptam, és kiléptem a házból. Még intettem a fiúknak, aztán megközelítettem a vadiúj audit, és kirántottam az anyósülés felőli ajtót. Mivel sötétített üvegek vannak, ne láttam a sofőröm.
- Helló! – ültem be Vince mellé mosolyogva.
- Hova megyünk először? – kérdezte, én meg előrántottam a bevásárló listát.
- Kaja. – mondtam, aztán tovább olvastam. – Remélem, megvagy már 18.
- Pia? – röhögött? – Meg.
Aztán beindította az autót. De idióta vagyok! Tizennyolc alatt hogy lehetne kocsija?! Elindultunk, de pár perc múlva már meg is érkeztünk.
- Oké, hát ez hatalmas. Az életbe nem találok meg itt semmit. – mondtam.
- Ne dumálj már! – kapott fel, és rakott bele a bevásárlókocsiba. Hát oké.
- Szedj ki innen! – kapálóztam. Ő meg csak röhögött. Na szép!
Egy idő után kénytelen voltam beletörődni, úgyhogy csak fogtam a listát és szépen dobálgattam be magam mellé a dolgokat. Oké, még a ruháknál is szétnéztünk a kérésemre, amikor is felcsendült a WMYB én meg totálisan beőrültem és elkezdtem énekelgetni. Kidd meg csak fogta a fejét. Persze sikerült felhívni magunkra a figyelmet, úgyhogy ki kellett kászálódnom végre abból a kényelmetlen bevásárlókocsiból, és osztogatni néhány autogramot. Pont nem érdekel, mi lesz ebből. Jó volt, de tényleg. Nagyon hülyék vagyunk.
A csomagokat beraktuk hátulra, aztán rájöttünk, hogy kész is lettünk. Egy óra alatt. Én kitetettem magam a sarkon, Vince meg vitte a cuccot a srácokhoz. A mennyiségből ítélve nagy buli lesz.



Otthon kerestem egy háromnegyedes ujjú dresszet, amit egy fekete magas sarkúval és fekete laptáskával vettem fel. A hajam szép hullámosra csináltam és a sminkem is kicsit erősebb lett a szokásosnál. Ezek után elindultam.
- Szia Nina! – nyitott ajtót Niall, én meg szerintem ott haltam meg. Azért sikerült összekaparnom, és beráncigálnom magam az ajtón, hogy ne égjek már ott, amúgy is elég vörös lehetett a fejem.
Leültem Victoria mellé, és gondterhelten csak ennyit tudtam kinyögni: állati szexi.
- Láttam. Téged még megöl ez a csávó. – mosolyodott el, miközben én csak egy tincsemet csavargattam. Én nem szoktam ilyen lenni!
- Nina! Nem is szólsz?! – kérdezte Liam sértődötten.
- Szólok. – mondtam vigyorogva.
- Haha.
- Szia! De jól nézel ki! – jött oda El is. Aztán már Dani is, és csináltunk így négyen egy csajos fotót. Azért remélem, még nem rakják fel sehová.
- Ez csodálatos lett. – motyogta Lou Liamnek.
- Nem tetszik, ne nézd! – mondtam, miközben a tök jó fotót néztem.
- Csináljuk a twitcamot? – kérdezte Liam.
- Na, azt én is megnézem! – mondtam.
- Helló directioners! – köszönt Liam. – Azért csináltam ma twitcamot, mert nagy bejelentenivalóm van. – ekkor kicsit várt, és olvasgatta a kommenteket. – Ő itt Danielle, a barátnőm. – hívta oda az elpirult lányt, és megcsókolta. De cukik. – Most épp buli van. Hello November!
- Payzer, gyertek már! – nyitott be Zayn.
- Oké! – szóltunk hátra hárman, én meg kimentem. Ők meg kezdtek búcsúzkodni.
 Remélem senki nem látta meg a fejem. Az ajtóban azonnal beleütköztem Jessiebe, szóval vele is csináltunk egy képet, ami azonnal fel is került twitterre. Aztán nagy nehezen átverekedtem magam a tömegen. Jó sok embert hívtak meg, nem mondom.



A házban alig lehet mozogni, és a kert is tele volt. Mindegy, azért csatlakoztam a nappaliban táncolókhoz. Aztán kimentem a konyhába keresni valami piát. Szépen elbeszélgettem Zaynnel, de tényleg, meg egy kicsit ittam is. Aztán Victoria visszarángatott a tömegbe. Ott aztán party volt meg dance, többek között Niallel is. Huh. Mivel kicsit zavart voltam, kimentem kiszellőztetni a fejem. Az udvaron persze nem sikerült volna, így csak odaszóltam Vicnek, hogy az utcán leszek.
Kinyitottam az ajtót, és becsuktam magam után. Persze pár perccel később visszazárták. Mindig zárva van, elég sok fan járkál erre. Én hülye, meg kint maradtam. Mindegy, csak észreveszik majd. Még nem fontos, beszélnem kell magammal.
Iszonyatosan zavart voltam. Hiszen én nem szerethetek bele a világsztár Niall Horanba! Mindegy, késő bánat. Bánat? Egy percét sem bántam meg. Minden a fiúkkal és főleg minden vele eltöltött percet imádtam, és imádok most is. De miért kellett belezúgni, miért pont belé? Végül is… Victoria meg már együtt van Harryvel. Ő még kevesebbet tud felmutatni, de egyszerűen nem fogják őket ezzel szembesíteni, mert annyira összeillenek. Tökéletesen kiegészítik egymást. Lou és El után szerintem álompár. Persze Liaméknek is nagyon örülök. Zayn meg csak az X faktort nézi… vajon mi olyan érdekes pont a 2011-es X faktorban? Remélem, valami jó csaj, mert azt akarom, hogy mind nagyon boldogok legyenek. Valakivel. Persze szeretném, ha Niall pont velem lenne, de ez részletkérdés. Na jó, nem. Minden álmom. Aztán jöhet a Voice megnyerése.
Gondolkodásomból ordibálás szakított ki. Pár részeg srác billegett az utcán. Elég szép megjegyzéseket tettek… rám is, és még valamit suttogtak egymás közt.
- Na, mi van? Nem mered?
- Csak nem félsz? – uszították a legidősebbnek kinézőt. Ekkor az bemosott a fiatalabbnak, és a másiknak lepasszolta az üveget. Mikor egyre közelebb ért, megéreztem a tömény pia és cigi szagot. Pfuj. Akkor még nem esett le, mit akarnak, csak pásztáztam a földet.
Viszont amikor egyre közelebb jött, megszólított, és perverz megjegyzéseket tett, riadtan kezdtem hátrálni. Pechemre még mindig zárva volt a bejárati ajtó, és csak pár lépésre állt tőlem. Riadtan néztem a pasira, aki felém nyúlt. Sikítani kezdtem.
 Néhány másodperc (lehet, hogy egy perc) múlva kulcszörgést, zárkattanást hallottam meg, a perverz nevetések mögött. Kissé megkönnyebbültem. Az ajtó kivágódott, egy kéz berántott, idegesen tétovázott, bemosott annak az embernek, aztán becsapta az ajtót.

Nagy nehezen sikerült felfognom, mi is történt. Mi történt volna, ha Niall nem jön. Fogalmam sincs, mit éreztem. Nagyon ideges voltam, és riadt. A lábaim remegtek. Nem sok kellett, hogy hisztérikus módon sírni kezdjek. Ezt ő is látta. Védelmezően átölelt, én pedig nagyon, nagyon erősen kapaszkodtam bele. El akartam felejteni. A karjaiban éreztem, hogy már biztonságban vagyok, és minden rendben lesz. Meg akartam őrizni a pillanatot. Csak aztán jutott eszembe, hogy kb. megfojtom. Szegény.
- Köszönöm… köszönöm. – mondtam hálásan. Csak ennyit tudtam kinyögni. Idegesen beletúrtam a hajamba.
- Jól vagy? – fürkészte az arcomat aggódva.
- Jól leszek. – sóhajtottam. Átkarolt, és betámogatott a szobába. Ott elengedett, és a többiekre hagyott. Ezért nagyon hálás voltam neki.
Szerencsére nem vette ezt a pár percet senki sem. Néhányan viszont észrevették, hogy valami már nem olyan, mint fél órája. Victoria rákérdezett, de még nem tudtam volna beszélni róla. Folyton kattogott az agyam. Többen is látták, hogy valami nincs rendben, de nem kérdeztek rá, es ezért külön köszönet nekik. Igazából nem zavart, hogy Vic megkérdezte, csak még nem… nem tudtam volna elmondani. Egyelőre Niall volt az egyetlen, aki tudott erről…
 - Josh! Hagyd békén! – szólt rá Niall, amikor a dobos srác odalépett hozzám. Gondolom semmi hátsó szándék, csak épp csajozni támadt kedve. Én viszont nem voltam olyan állapotban, és ezt Ő is nagyon jól tudta. Erőtlenül elmosolyodtam, a körülöttem lévő lányok (Victoria, El, Danielle, és pár no name) pedig értetlenül néztek össze, majd rám.



- Azt hiszem, nem rontom itt tovább a jó levegőt. – jegyeztem meg. – Hívok egy taxit.
- Arról szó sem lehet! – vágott közbe Niall. – Majd én hazaviszlek.
Furcsa a tudat, hogy még csak tegnap volt, hogy négy étterem raktárán lévő kajával egyenlő mennyiséget rendeltünk a fiúkkal a szülinapjára, és próbáltunk neki tökéletes meglepetés bulit szervezni. És van kocsija, meg jogsija, és jó vezet!
Felálltam, és búcsúzkodni kezdtem, addig Niall Louval tárgyalt. Az út hazáig csendben telt. Aztán elkísért a kapuig.
- Köszönöm… mindent. – mondtam. Aztán… fogalmam sincs, honnan szereztem annyi bátorságot, hogy csak egy puszit adjak neki. Kissé meglepte, de nem foglalkoztam vele. Neki vissza kellett menni abba a buliba, hogy felforgassa a házat. Nekem már nem volt ott helyem. Becsuktam az ajtót, és többre zártam, mint szoktam.


A kép nem a megfelelő (az utolsó), de azért remélem megteszi.